“Üdvözlöm mindenkit. Judith, Robert, köszönöm, hogy húsvét után jöttetek. Tudom, hogy látni akartad, mit tudok igazán megtenni.”

Az egyik kezét laposan a hímzett kabátjára tette.

“Mindent, amit ma megkóstolsz, ma reggel készítettem, pont ebben a konyhában.”

Judith összefonta a kezét.

“Már nagyon várom.”

Tanner felemelte a telefonját és elkezdte forgatni.

Mellettem Raphael felemelte az első tálcát a pass-off-ra.

Minden tányéron volt egy kártya.

A szerverek bevitték őket.

A sonkát vitték először, vékonyra szeletelve, meleg tányérokra legyezve, mellette egy kanál fésűs burgonyával, és minden két vendégnek egy kis csónak mártás.

Aztán a bab, a dőlített tojás, és egy kosár tekercs, amely még mindig gőzölgött egy vászon alatt.

Loretta minden ételt úgy narrált, mint egy idegenvezető.

“Ez a máz a nagymamám méze. Minden húsvétkor Tennessee-ben megcsinálta. Anyám minden húsvétkor készítette Kentuckyban.”

De én tovább kavarogtam.

Judith Keer egy falatot a sonkából vett, és lehunyta a szemét.

Lassan rággatott, mintha valaki figyelne.

“Clove,” mondta. “Drágám és valami más. Valami sötétebbet.”

“Ez az én titkom,” mondta Loretta. “Cirok volt.”

A tűzhelyről is elmondhattam volna Judithnak, de nem tettem.

Kloe ragyogott.

Logan már két zsemlét evett.

Robert Keer csendes volt, amit már kezdtem felismerni, hogy Robert hogyan figyelt oda.

Aztán láttam, ahogy Loretta észreveszi a kártyát a tányérján.

Elolvasta, és mosolya felvillant.

Lazán lefordította az arccal, mintha egy étteremben elrejtené a számlát.

Judith észrevette.

Ő is felvette a kártyáját, és kartávolságban tartotta, ahogy a korosztályunk női szokták.

“Blue Pan Catering” – olvasta hangosan. “1991-ben alapítva.”

Felnézett.

“Loretta, miért van ezeken Blue Pan?”

“Ó, ők a konyhai társam. Bérelem a helyüket. Ez csak formalitás.”

“Értem.”

Judith letette a kártyát a tányérja mellé.

“Akkor nem bánod, ha találkozom azzal a séftel, aki ezt a mártást készítette.”

“Én vagyok a séf,” mondta Loretta.

“Természetesen, de valaki a tűzhelynél volt, amíg velünk voltál itt.”

Judith hangja kellemes maradt.