— Nem én tettem ezt veled, Richard — mondtam csendesen, de olyan határozottsággal, amit még én magam sem ismertem fel a saját hangomban. — Te tetted ezt magaddal abban a pillanatban, amikor azt hitted, hogy a siker feljogosít arra, hogy eltaposs másokat. Különösen azt az embert, aki segített felépíteni azt a létrát, amin felmásztál.
Nem várva meg a válaszát, megfordultam, és kisétáltam a tárgyalóteremből.
VII. RÉSZ: Az elszámolás napjai
A bírósági döntést követő hetekben az események olyan gyorsan követték egymást, mint a dominók felborulása.
A Szövetségi Ügyészség Kensington úr jelentése alapján hivatalos vádat emelt Richard Montgomery ellen különösen nagy értékre elkövetett adócsalás, pénzmosás és a bíróság félrevezetése miatt. A Montgomery Logistics részvényei a hír hallatára zuhanórepülésbe kezdtek. A cég igazgatótanácsa rendkívüli ülést hívott össze, és azonnali hatállyal leváltotta Richardot a vezérigazgatói posztról, hogy megpróbálják megmenteni a vállalat fennmaradó értékét.
Harrison Caldwell ellen a Helyi Ügyvédi Kamara indított fegyelmi és etikai vizsgálatot a bíróság szándékos megtévesztésében való bűnrészesség gyanúja miatt. A nagy hírű, méregdrága ügyvédi iroda napokon belül törölte Caldwellt a partnerek közül, hogy megvédjék a saját hírnevüket. Az az ember, akinek a neve tegnap még félelmet keltett a tárgyalótermekben, hirtelen elszigetelté és nemkívánatossá vált a saját szakmájában.
Egy hűvös őszi délutánon Tommy Rigsby irodájában ültünk. A kis külvárosi iroda semmit sem változott: a papírkupacok még mindig ott tornyosultak az asztalokon, a kávéfőző még mindig halk ropogással főzte a feketét, és Tommy inge – bár most új volt – még mindig kicsit gyűrötten állt rajta.
— Nos, Sami — mondta Tommy, és letett elém egy vastag dossziét. — A vagyonátruházási papírok elkészültek. A Blue Horizon számláin lévő 42 millió dollárt áthelyezték a te független számládra. A Montgomery Logistics részvényeinek 50%-a szintén a nevedre került.
