— Caldwell úr… ön az imént azt mondta a Bíróságnak, hogy a feleség, Mrs. Montgomery egyszerűen ‘nem érti’ a nemzetközi üzletmenetet, és hogy a cég veszteségei teljesen legálisak voltak. Ön mint a cég vezető jogi tanácsadója, tudott ezekről a transzferekről?
Caldwell gyorsan körülnézett. Az elit ügyvéd megszokta, hogy ő irányítja a tárgyalást, ő szabja meg a szabályokat, ő alááz meg másokat. Most azonban szorult a hurok. Ha azt mondja, tudott róla, akkor bűnrészes a vagyon kimentésében és a bíróság félrevezetésében. Ha azt mondja, nem tudott róla, akkor alkalmatlan jogásznak tűnik, aki hagyta, hogy az ügyfele orránál fogva vezesse.
— Én… a kliensem által átadott dokumentumok alapján jártam el — mondta Caldwell tétován, teljesen elveszítve a magabiztos élét. — A jogi képviseletem kizárólag a hivatalos könyvelési beszámolókra támaszkodott.
— Vagyis — vágott közbe Tommy —, ön nem ellenőrizte a fiktív cégek valódi hátterét. Vagy ami még rosszabb: pontosan tudta, mit csinál Mr. Montgomery, és aktívan segített neki abban, hogy a feleségét, aki a saját fiatalságát és munkáját áldozta fel a cég indulásakor, teljesen kiforgassák a jogaiból.
— Tiltakozom! — kiáltott fel Caldwell, de a hangjából hiányzott a meggyőződés. — Ez feltételezés és a védencem jó hírnevének megsértése!
— Elutasítva — mondta a bíró keményen. — Rigsby úr, folytassa. De térjen a lényegre.
— A lényeg a következő, Bíró úr — fordult Tommy a bíró felé. — Nem csupán a vagyon eltüntetéséről van szó. Mr. Montgomery nemcsak a felesége elől rejtette el a vagyont. A benyújtott dokumentumok alapján Mr. Montgomery szándékosan hamisította meg a cég pénzügyi mérlegét az adóhatóság felé is, hogy csökkentse a társasági adót, miközben a feleségét azzal fenyegette, hogy ‘semmi nélkül fog távozni’.
Richard arca vörösre vált. A düh, ami eddig bent fojtódott benne, hirtelen kirobbant. Csapkodni kezdte az asztalt, és felordított:
