— Az a pénz az enyém! Én dolgoztam meg érte! Ő csak egy pincérnő volt! Semmit sem ért a szoftverekhez! Semmit sem tett hozzá a céghez! Miért járna neki a felét abból, amit ÉN építettem fel?!
A teremben döbbent csend támadt. Richard szavai visszahangoztak a magas mennyezetről. Nem maradt kétség: a férfi saját maga ismerte be a szándékát és a megvetését a felesége iránt.
Caldwell elszörnyedve nézett a saját ügyfelére, és odasúgta:
— Pofa be, Richard! Hallgass végre!
De már késő volt. A kártyavár teljesen összedőlt.
A bíró, Miller úr, lekapcsolta a mikrofónját, lassan leveszi a szemüvegét, és hosszan, keményen nézett Richard Montgomeryre. A tekintetében nem volt semmi szánalom, csak a törvény hideg szigorúsága.
— Mr. Montgomery — mondta a bíró halk, de végtelenül veszélyes hangon. — Ön az imént a bíróság előtt tanúsított magatartásával és nyilatkozatával nemcsak elismerte a vagyon elrejtésének szándékát, hanem nyilvánvalóvá tette, hogy a bíróság felé benyújtott korábbi nyilatkozatai hamisak voltak.
A bíró Kensington felé fordult.
— Kensington úr, a benyújtott bizonyítékok alapján a bíróság azonnali hatállyal elrendeli a Montgomery Logistics és az összes kapcsolódó leányvállalat, beleértve a Blue Horizon Holding és az új-zélandi alapok teljes vagyonának befagyasztását. Egy független vagyonkezelőt rendelünk ki a cég élére a per végleges lezárásáig.
— Bíró úr! — próbálkozott még egyszer Caldwell kétségbeesetten. — Ez csődbe viheti a vállalatot! A részvényesek…
— A részvényeseknek majd elmagyarázza Mr. Montgomery, hogy miért döntött úgy, hogy offshore cégeken keresztül mossa tisztára a cég tőkéjét — vágott közbe a bíró hidegen. — Ezen felül, tekintettel a benyújtott bizonyítékokra, a Bíróság az iratokat haladéktalanul továbbítja a Szövetségi Ügyészségnek és az Adóhatóságnak pénzügyi csalás és adócsalás gyanúja miatt.
A bíró leütötte a kalapácsot.
— A tárgyalást két órára felfüggesztem. Rigsby úr, Kensington úr, kérjem a záró számításokat a vagyon 50-50 százalékos, plusz kártérítési igénnyel kiegészített megosztására.
