A távolban megpillantottam egy ismerős alakot. Tommy Rigsby sétált a kanyargós úton, kezében két papírpoharas kávéval. Nem sietett. A léptei nyugodtak voltak.
— Remélem, nem késtem sokat, Sami — mondta, miközben letette az egyik kávét az asztalomra, és leült velem szemben.
— Egyáltalán nem, Tommy — mosolyogtam rá. — Hogy állnak a dolgok a szövetségi ügyészségen?
— Kensington úr jelentése alapján ma végleg lezárták a Montgomery Logistics átvilágítását — felelte Tommy, miközben beleivott a kávéjába. — A cég új vezetősége és a dolgozói tanács teljes mértékben stabilizálta a működést. A részvények értéke újra növekszik. A munkások magasabb bért kapnak, és a profitleosztás igazságos. Azt hiszem… a cég végre valóban azzá vált, aminek tizenöt évvel ezelőtt lennie kellett volna.
— És Richard? — kérdeztem halkan.
— Beszéltem a látogatási felügyelővel — felelte Tommy, és a tekintete komollyá vált. — Richard az első hónapokban még mindig dühös volt. Mindenkit hibáztatott: téged, engem, Kensingtort, Caldwellt, a rendszert. De az elmúlt hetekben… megváltozott. Azt mondják, elkezdett dolgozni a börtön könyvtárában. Néha megkérdezi, hogy áll az alapítványod. Azt hiszem, lassan kezdi megérteni, mit veszített el. Nem a pénzt. Hanem téged.
A folyó vizét néztem, ahol a napfény apró, aranyló szikrák ezreiként csillogott a hullámokon.
— Remélem, megtalálja a békéjét — mondtam őszintén. — Én már megtaláltam az enyémet.
Tommy felnézett rám, a szemében mély tisztelet és valami meleg, szinte gyengéd fény csillant meg.
— Tudod, Sami… amikor az első nap beléptél az irodámba azzal a gyűrött papírköteggel, és elmesélted a történetedet, láttam a szemedben a félelmet. De láttam valamit mást is.
— Mit?
— A megtörhetetlenséget — mondta Tommy halkan. — Az emberek azt hiszik, hogy a hatalom a pénzből, a drága öltönyökből és a hangos szavakból fakad. De az igazi hatalom az, amikor egy ember átmegy a tűzön, mindent elveszít, amit igaznak hitt, de mégis képes emelt fővel kiállni az igazságért. Te nem azért nyertél a tárgyalóteremben, mert Kensington úr ott volt. Azért nyertél, mert nem voltál hajlandó tovább hazugságban élni.
