Két órával később visszatértünk a tárgyalóterembe.
A levegő még mindig feszült volt, de a hangulat teljesen megváltozott. Richard oldala magába roskadt. Caldwell úgy ült az asztalánál, mint aki már csak a vesztett csata utáni romeltakarításon dolgozik.
Miller bíró elfoglalta a helyét, és azonnal a tárgyra tért.
— A bíróság áttekintette a szakértői jelentést és a benyújtott banki bizonyítékokat — kezdte a bíró. — Tekintettel arra, hogy Mr. Richard Montgomery szándékosan és rosszhiszeműen próbálta elrejteni a házastársi közös vagyon jelentős részét, a bíróság az alábbi végzést hozza:
A Montgomery Logistics és annak minden leányvállalata vagyonának 50%-a azonnali hatállyal Mrs. Samantha Montgomeryt illeti meg.
A kimentett 42 millió dollár teljes egésze, mint szándékosan elrejtett vagyon, teljes egészében a felperest, Mrs. Montgomeryt illeti meg kártérítés és vagyonkiegyenlítés címén.
Mr. Richard Montgomery köteles megfizetni a felperes összes jogi és szakértői költségét.
A bíróság elrendeli a felek közötti házasság azonnali felbontását.
Amikor a kalapács utoljára lecsapott, nem volt ujjongás, nem volt drámai kiáltás. Csak egy mély, felszabadító sóhaj szakadt ki belőlem.
Richard nem mozdult. Csak bámult maga elé a semmibe. Az az ember, aki reggel még arról biztosított, hogy „semmi nélkül fogok távozni”, most szembesült azzal, hogy ő az, aki elveszítette nemcsak a vagyona nagy részét, de a tiszteletét, a hírnevét és a cége feletti ellenőrzést is.
Ahogy felálltam az asztaltól, Richard lassan felém fordult. A tekintetében már nem volt gőg, sem gúny. Csak döbbenet és valami elfojtott megdöbbenés.
— Sami… — mondta halkan, elcsukló hangon. — Ezt nem tehezed velem. A cég… a cég el fog bukni nélkülem.
Odaléptem hozzá. Néztem az arcát, amit tizenöt éven át szerettem, amit ápoltam, amikor beteg volt, és amit támogattam, amikor senki más nem hitt benne.
