Körülbelül 12 órakor megérkeztek a szüleim, és egyszerűen segítettek összepakolni a dobozaimat. Anyám emlékeztetett, hogy a ház elhagyása nem ítél el egy kirajzolt jövőre, és bevallottam neki, hogy nem hiszem, hogy valaha is vissza akarok menni.

Utoljára ránéztem a szobára, lekapcsoltam a villanyt, és lementem a lépcsőn. A márványbejáratot három éve Aaron ízlése szerint tervezték. Becsuktam magam mögött az ajtót. Egyszer egyszer nem gondoltam arra, hogy Aaron jóváhagyja-e a választásaimat.

A telefonomon két üzenet mutatott Margarettől:

*CLAIRE, AZONNAL HÍVJ VISSZA. MÁR ELÉG SOKÁIG TARTOTT.*

*Bármi is legyen a vitád Aaronnal, az magán kellett volna legyen. Komoly problémát okoztál a cégnek.*

Egy szót sem szólt a házasságunkról. Amikor öt perccel később visszahívott, felvettem.

“Helló, Margaret.

“Mire gondoltál?” »

Nem köszönt, egyetlen aggodalom sem volt. Anya és fia nyilvánvalóan ugyanazt a reflexet osztották meg.

“Nincs szándékom megbeszélni veled a házasságomat.

“Már megbeszélted ötszáz alkalmazottal!”

“Csak egy nyilatkozatot tettem.

“Hűtlenséggel vádoltad a fiamat egy vállalati kommunikációs csatornán!”

“Aaron mondta, hogy ez rossz?” »

A hihetetlen habozása többet mondott, mint amennyit szeretett volna.

“Bármit is tett vagy nem tett Aaron,” mondta, “a családi ügyeket nem így rendezed.

“Hónapokig magánúton rendeztem őket.

“El kellett volna jönnöd hozzám.”

“Miért?”

“Mert én vagyok az anyja.”

“Pontosan.

“Érzelmek hatása alatt vagy. »

A ruhatáram fele be volt pakolva, az ékszereim egy utazótáskában voltak, az útlevelem pedig a táskám mellett hevert. Ahogy az egészen átgondoltam, olyan nyugalmat találtam, amit korábban nem tapasztaltam.

“Nem,” válaszoltam. Hat hónapja elárasztottak az érzelmek. Ma már szervezett vagyok.

“Claire, egyáltalán tudod, mit jelent majd egy válás Aarontól?” »

Elgondolkodtam, mit vár tőlem Margaret: a ház elvesztésétől, a Prescott nevetől, a vacsoráintól, a jótékonysági bizottságban lévő helyeimtől, a fehér kesztyűktől és a Boston felső társadalmi magazinjainak fényképeitől. Talán összekeverte a vagyonukat a személyes beteljesülésemmel.

“Igen,” mondtam. Nagyon jól tudom.

“Nem hiszem, nem. »