Az ügyvéd rám mutatott a laptopjával, és azt mondta: “Tom, a bírósági iratok szerint a házasságod tizenegy hónapja véget ért.” Öt perccel ezelőtt megtudtam, hogy apám 32 millió dollárt hagyott nekem, és megpróbáltam felhívni a feleségemet.

– Hosszú volt – feleltem, és a kezembe vettem a borospoharat. Csak megforgattam a folyadékot, nem ittam belőle. – Rengeteg papírmunka. Apám… nos, tudod, milyen volt. Minden számlát háromszor zároltatott, minden alapkezelőt külön záradékkal látott el.

– És… mi a helyzet a hagyatékkal? – fordult felém félig, az arcán a legtökéletesebb együttérzéssel. – Sikerült tisztázni a végrendeletet? Olyan sokat aggódtál miatta az elmúlt hetekben, édesem. Remélem, nem hagyott hátra adósságokat a régi cégei után.

Néztem őt. Néztem a szemét: a pupillái enyhén kitágultak, ahogy a válaszomat várta. Nem aggódott az adósságok miatt. Pontosan tudta, hogy Richard Reednek nem voltak adósságai.

– Nem hagyott adósságot – mondtam halkan. – Sőt. Úgy tűnik… nagyobb a vagyon, mint hittük.

– Valóban? – a hangja egy fél oktávval magasabbra csúszott, de azonnal visszafogta magát. Letette a fakanalat egy kis kerámiatálcára, és teljesen felém fordult. Megtörölte a kezét a konyharuhában. – Mennyi, Tom?

– Mark szerint a portfólió összértéke valahol harmincmillió dollár felett van. Készpénzben, államkötvényekben és ingatlanfejlesztési alapokban.

Allison mozdulatlanul állt három másodpercig.

Láttam a szemében a számítást. Az agya úgy pörgött a szép, sima homloka mögött, mint egy szuperszámítógép: a harminckétmillió dollár, a négyszáztízezer a Sovereign számláján, a bírósági végzés a távollétemben kimondott válásról, Greg Vance tervei… Minden összeállt a fejében. És ekkor, egyetlen tizedmásodpercre, mielőtt a szerető feleség álarca visszahullott volna az arcára, megláttam rajta azt a ragadozó, diadalmas fényt. Egy pillanatra a szája széle megremegett a mohóságtól.

– Te jó ég, Tom… – lépett hozzám, és átkarolta a nyakamat. A feje a mellkasomra simult. – Ez… ez hihetetlen. Apád… apád valóban gondoskodott rólunk. Nem kell többé éjszakai műszakokat vállalnod az építkezésen. Végre megpihenhetsz. Új életet kezdhetünk.

– Igen – simogattam meg a hátát a puha kardigánon keresztül. A kezem alatti melegség most olyan volt, mint egy mérges kígyó pikkelyes bőre. – Új életet. Kettőnknek.