Futott, és átkarolta a térdemet.

Leereszkedtem a padlóra, pont ott a folyosó csempén, bár a térdeim tiltakoztak.

Mindkét kezembe fogtam a kis arcát.

“Leo, figyelj rám. A nagymama nem szemét. Hallod? Most nem. Soha.”

Lélegzetet vettem, ami végig rázkódott.

“De a nagymama sem főzőgép. A nagymama egy ember. Az emberek elfáradnak, és mondhatják, hogy nem.”

Ezt olyan komoly figyelemmel fontolgatta, amit csak egy négyéves tud adni.

“Szomorú vagy?”

“Egy kicsit,” mondtam. “Nem neked. Soha nem rád.”

“Rendben.”

Zsírkréta kezével megveregette az arcomat, így egy lila csík maradt rajta.

“Szomorú lehetsz. Rajzolok neked egy képet.”

Sokáig tartottam őt.

Aztán Miss Donnelly gyengéden visszavezette őt a fülkéjébe, én pedig úgy sétáltam ki a parkolóba, mintha vizes homok lettek volna a lábam.

Volt egy kis teashop Kimberlyn, két háztömbnyire az iskolától, Stewing Potnak hívták.

Kamillat rendeltem, mert azt ismertem a kezem.

A hátsó asztalt választottam, ahol az ablaküveg bepárás volt, és mindkét tenyeremet a pohár köré tekerem.

Láttam, ahogy a gőz emelkedik, elvékonyodott és eltűnik.

Egyenesen tartottam a hátamat, az államat szinten, mert nem akartam egy 67 éves nő lenni, aki sír egy teaházban.

A tea langyos lett.

Aztán kihűlt.

És valahol egy korty és a másik között egyetlen könnycsepp csúszott le az államról, és belehullott a pohárba.

Ezután már nem tudtam megállítani őket.

Leo október 9-én, csütörtökön negyed hat órakor jelent meg a konyhaajtóban, mindkét karjával a mellkasához ölelve egy kék spirálfüzetetet, ahogy egy másik gyerek cipelné a kiskutyát.

“Nagymama, szükségem van egy üres oldalra,” jelentette be. “A képedért. Megígértem.”

Letettem a síszkést.

Vance elszedte őt a Maple Grove-ból, és a hátizsákját a folyosó padjára ejtette.

Most már az ablakon keresztül láttam, ahogy a kocsifelhajtón járkál, telefonját a füléhez szorítva, szabad kezével a levegőt vágva.

Tierney csütörtökönként későig dolgozott.

Egy pillanatra a ház Leo-é és hozzám tartozott.

“Az apád jegyzetfüzete, édesem. Szüksége van rá a munkához.”