Odette a kanapém szélére telepedett, térdeit összekulcsolva, a táskája az ölében.

Teát kínáltam neki.

Úgy intett, mintha kígyót ajánlottam volna neki.

“Elowen, őszinte leszek,” mondta. “A fiam és a felesége három és fél éve élnek a házatok alatt. Segítettek neked, és ebben a házban nevelték fel azt a gyereket. És 30 napos felmondást adtál nekik, mint egy főbérlő, aki négyéves fiút csinál. Ez szégyen.”

Öntöttem magamnak egy csészét, és lassan kortyoltam egyet.

A kezeim, meglepetésemre, tökéletesen stabilak voltak.

“Megkérdezhetem, mit mondtak neked, Odette?”

“Hogy összezavarodtál.”

Ajkai elvékonyodtak.

“Hogy elrejted a dolgokat, és elveszíted a nap nyomát. Hogy hidegté és kegyetlenné váltál, és hogy Vance az egyetlen, aki összetartja ezt a családot.”

Tierney erősen bólintott, könnyei már folytak az arcán.

Vance a padlóra nézett.

“Értem,” mondtam.

Letettem a csészét a csészetárra.

“Akkor van valami, amit hallanod kellene. Ez egy üzenet, amit valaki szeptemberben hagyott a telefonomra. Játszhatom vele?”

Vance hirtelen felemelte a fejét.

“Elowen, ne—”

Megnyomtam a hangszóró gombot, és a telefonomat a dohányzóasztalra tettem.

Hadd magyarázzak el valamit, mert túl régóta vagyok tanár ahhoz, hogy kihagyjam a szabályokat.

Ezt a hangüzenetet az a férfi hagyta a saját telefonomra, aki tárcsázta a számomat.

Titokban semmit sem rögzítettem, és senki elől sem titkoltam semmit.

Egyszerűen megnyomtam egy gombot, és hagytam, hogy a saját társalgómban játszhasson.

“Elowen,” Vance hangja hallatszott a kis hangszórón, vékony és sietősen. “Figyelj, utálom kérdezni. A hónap végére 20 000 dollárra van szükségem. Ez szerencsejáték-adósság. Sportfogadás. Kicsúszott előlem, és ezek a srácok nem türelmesek. Kérlek. Kérlek, ne mondd el anyámnak. Sosem bocsátott meg nekem.”

Odette abbahagyta a lélegzést.

Láttam a vállában.

Gyöngyei remegtek a kulcscsontján.

“Sosem hívtam vissza,” mondtam. “Én sosem adtam neki egy fillért sem.”

“Ez—ez rossz időpont volt,” dadogta Vance, előrelépve. Az arca pasztti színűvé vált. “Anya, el akartam mondani.”

“Van még egy kicsit,” mondtam.