“Holnap reggel nyolckor,” mondta Harlan. “Az irodám. Hozd a naptáradat.”

Ezt mesélte el nekem 6:30-kor.

Amikor befejezte, olyan szorosan szorítottam a konyhapult szélét, hogy fájtak az ujjperceim, és a szemeim elhomályosodtak.

“Harlan,” mondtam, “soha nem kértem, hogy csináld meg ilyesmit.”

“Nem, asszonyom,” mondta. “Ez a különbség közted és közte között.”

Az utolsó részhez nem volt szükségem Harlanra.

Kedden tíz perccel múltkor a hálószobámban voltam egy könyvvel, amit nem olvastam, amikor az ajtó óvatosan kinyílt és csukódott.

Túl gyengéden.

Léptek felmásztak a lépcsőn.

Megálltak az ajtóm előtt, és a lélegzetem is elmaradt velük.

Hallottam Vance szakadékos légzését a fa másik oldalán.

Aztán továbbment a folyosón.

A hálószoba ajtaja a lépcső túloldalán olyan erősen csapódott, hogy Waltról készült bekeretezett fénykép a falamra ugrott.

Odette Sutton péntek délután, október 17-én 3 órakor jött fel az első járdámon, mint egy nő, aki bevonulna a tárgyalóterembe.

Áll magas.

Táska az egyik karja alatt szorítva.

A szalon ablakából néztem őt.

68 éves, magas és egyenes, mint egy kerítésoszlop, ezüst bob-csal, ami sosem mozdul, és egy gyöngyszálat visel, amit még a boltban is hord.

Charlotte-ból egy fehér Buickkal hajt le.

20 év alatt talán tucatnyi alkalommal lépte át a küszöbemet.

Mindig nyaraláson.

Mindig rakott ételt hordva.

Gondoskodott róla, hogy emlékezzek.

Tierney pihent a délutánon.

Kinyitotta az ajtót, mielőtt Odette kopoghatott volna.

“Köszönöm, hogy eljöttél,” mondta, és a hangja megcsuklott. “Egyszerűen borzalmas volt.”

Vance mögöttük lebegett a teremben, karba tett kézzel.

Szóval ez volt az ő “jövő hete”.

Egyáltalán nem terv.

Csak egy telefonhívás az anyjához.

A hét megrágta.

Szerdán délben hazajött Harlan irodájából, egyenesen felment a lépcsőn, és becsukta a hálószoba ajtaját egy kattogással, amit hallottam a konyhából.

Harlan csütörtökön elmondta, hogy Vance két legnagyobb ügyfélszámláját áthelyezték egy másik ügynökhöz.

Most Vance állán borosta és szürke foltok a szeme alatt.

A térde remegett, amikor mozdulatlanul állt.