“Ez biztos nehéz lehet,” mondta enyhén.

Vance ezt együttérzésnek vette.

Aztán, miközben a desszertre vártak, Vance telefonja felvillant a kenyértányérja mellett.

Harlan nem tudta nem megnézni a képernyőt.

És én sem, a képzeletemben, amikor leírta.

Az üzenetet egy Ray nevű kapcsolattól küldte:

“Péntek. Nincs több hosszabbítás.”

Vance arca kimerült.

Olyan gyorsan fordította a telefont, hogy átcsúszott a lepedőn.

Amikor megérkezett a számlá, Vance nagy mozdulattal csúsztatta a kártyáját a bőrmappába.

Egy perccel később Gerald Pruitt, a klubmenedzser jelent meg a könyökénél.

Gerald egy szürke, óvatos ember, aki soha életében nem emelte fel a hangját.

Aznap este alacsonyan tartotta a hangját.

De Vance hangja felemelkedett, hogy elfedje őt.

“Elutasították? Ez lehetetlen. Ez a családi beszámoló. Futtasd újra.”

“Mr. Sutton,” mondta Gerald, “az alapító tag, Mrs. Hayes, tegnap megvonta az Ön vádolási jogát. Nagyon sajnálom. Ezt neked kell majd rendezned.”

“Mrs. Hayes?” Vance dadogott. “Ő az anyósom. Még telefont sem tudja.”

Az egész étkezőben elcsendesedett, mondta Harlan.

Villák lebegtek a levegőben.

A terasz túloldalán egy nő a szomszéd asztalnál leengedte a borospoharát.

Vance nyaka skarlátvörös volt, és izzadság tört ki a hajvonalán.

Minden zsebét megveregette, mintha egy második kártya is megjelenne.

Harlan ekkor szólt.

A hangja nagyon halk volt, ezért tudtam, hogy dühös.

“Vance, azt mondtad, Mrs. Elowen Hayes? Walter Hayes özvegye, aki a fakitermelő telepet vezette?”

“Igen, uram. Ez ő, de csak—”

“Walt Hayes hat nyáron át edzett” – mondta Harlan. “Elvitt az edzésre, amikor apám nem tudott. Ő fizette az első kesztyűmet. Nem ülnék ebben a székben, ha nem lenne az a férfi.”

Elővette a saját pénztárcáját, és átadott egy kártyát Geraldnak anélkül, hogy ránézett volna.

Aztán összehajtotta a szalvétáját, felállt, és lenézett az alkalmazottjára.

“Pontosan tudom, kinek a házában laksz, fiam. És tudom, kinek a bevásárlását ettél.”

Vance szája kinyílt.

Semmi sem jött ki belőle.