“Egy ideig egy nagy hajón leszek,” mondtam neki. “És minden héten, ígérem, minden egyes héten egy képeslapot érkezik postán a neveddel egy másik országból. Meg kell kérned anyádat, hogy olvassa fel neked a kemény szavakat.”

Az alsó ajka kilógott rajta.

“De visszajössz?”

“Visszajövök.”

Mindkét kezét megcsókoltam.

“Soha nem szegtem meg neked tett ígéretet, Leo. Tényleg?”

Egész kis testével gondolt rá.

Aztán átkarolta a nyakam.

Meleg lehelete a fülemben volt, és suttogta:

“A képeket a falamra teszem.”

Addig kapaszkodtam belé, amíg a karjaim fájtak és a szemem égett.

Aztán rávettem magam, hogy elengedjem.

Teddy bepakolta a bőröndjeimet a csomagtartóba.

Kinyitotta a hátsó ajtót, és mellette állt, egyik fehér kesztyűs kezével kinyújtva.

A bőrülőben gazdag, hűvös citromlakk illata volt.

Megfogtam a karját, és leültem az ülésre.

A szoknyámat a térdeim fölé simítottam, ahogy régen a ruhámat simítottam a szülői estés előtt.

Egyikük sem lépett el a lépcsőn.

Úgy néztek, mintha még megfordulhatnék, sírni kezdenék, könyörögni nekik, hogy maradjanak, és visszavonják minden szót.

Ez volt az, amire egész hónapban vártak.

Láttam az elvárást az arcukban, reménykedő, reménykedő, az utolsó pillanatban.

Az ablak legördült, és mindkettőjükre néztem.

“Tierney, drágám, most dolgozni megyek,” mondtam. “Az új munkám élvezi a nyugdíjazásomat. És aláírtam egy hat hónapos szerződést egy hajón, amely körbejárja a világot. A fizetés csodálatos. A nyitóramenetek remek.”

Tierney elfojtott nevetést engedett ki, és elfogta a száját.

Könnyek folytak az ujjai között.

Elfordítottam a fejem.

“Vance, ne gyere be. A két kutya, aki ezt a házat őrzi, nem törődik az idegenekkel, akik ingyen akarnak valamit.”

Összerezzent, mintha megpofozták volna.

Mellette Duke halványan felemelte az ajkát, Bruno pedig egyenesen leült az előjárjára, és bámulta.

Ruth Dell a nyakörvében nevetett.

Nora, a kerítésénél, egyszer élesen összecsapta a kezét, majd úgy tett, mintha nagyon érdeklődne egy krizantém iránt.

“Teddy,” mondtam, “amikor készen állsz.”

A motor dorombolt.