Most már értem. Így gondolkodott Raymond, mielőtt cselekedett.

Kiderült, hogy Marcus a csontig örökölte.

Marcus szerkezetmérnök. Teherhordó rendszereket tervez kereskedelmi épületekhez, a rejtett építészetet, amely megakadályozza, hogy összeomlanak. Pontosan olyan módon, ahogy csak az igazán türelmes emberek lehetnek.

Négy évvel ezelőtt, azon az ősszel Raymond halála után vette feleségül Vesper Caldwellt, amikor még tanultam, hogyan legyek a férjem nélkül a világban.

Egész nap a gyász a szegycsontomhoz simulva mentem az esküvőre, és azt mondtam magamnak, hogy ez Raymond bánatának számít.

Nem tévedtem teljesen.

De nem is teljesen igazam volt.

Majd rátérek.

A Munka Ünnepe délelőtti főzős vendégeim Diane Foster 10:30-kor kopogott az ajtómon, pontosan időben, mindkét kezében egy bögrével kávéval, és azzal a határozott arckifejezéssel, amit 1993 óta visel.

Diane-nel 31 éve vagyunk barátok. Egy általános iskolai gyermeki háziorvosi gyűlésen találkoztunk kávé mellett, ami úgy ízlett, mintha az előző héten főzték volna, és 20 perc alatt rájöttünk, hogy ugyanazt a humorérzékünket osztjuk, ugyanazt a kevés toleranciát a pózolás iránt, és ugyanazt a hitet, hogy a legtöbb problémát megoldhatjuk, ha az emberek csak azt mondják, amit akarnak.

Három éve vonult nyugdíjba, miután 25 évig regisztrált ápolóként dolgozott a Mission Hospitalban.

Huszonöt év 12 órás műszak. Hogy stabil maradjon, amikor a szoba nem engedhette meg magának, hogy bárki pánikoljon.

Ő volt az a fajta ápoló, akit más ápolók hívtak, amikor a helyzet fordult. Nyugodt kezek. Tiszta szemek. Az a képesség, hogy a nehéz döntést megtegyük anélkül, hogy megrezzennél.

Ő volt az egyetlen, akiben megbíztam, hogy elvitt arra a főzésre.

Az ortopéd sebészem engedélyezett “könnyed társasági tevékenységre kísérettel”, ami egyszerű kifejezéssel azt jelentette, hogy elhagyhattam a házamat, amíg valaki hozzáértő velem jön.

A merevítő a bokám fölötti ponttól a combom közepéig futott, merev és forró volt az augusztusi hőségben, és széles szárú lennadrágot és világossárga laza blúzt viseltem, ami az egyetlen ruhát a szekrényemben, ami nem küzdött a lábamon lévő hardverekkel.