“Anya, szabad vagy ezen a hétvégén?” kérdezte. “Segítségre van szükségem a ház takarításában.”

Diane szombat reggel kicsivel kilc után vitt le Marcus házához.

Az a fajta kora őszi reggel, amikor a fény alacsonyan és arany színben jelenik meg, és minden lágyabbnak tűnik, mint amilyen valójában.

Beléptem a bejárati ajtón, amit Marcus nyitva hagyott nekem, és egy pillanatra a bejáratban álltam, elszívva, milyen másnak érzi magát a ház már eleve.

Nem volt üres.

Még nem.

De üresebb volt.

Halkabb.

Ahogy a házak akkor vannak, amikor valami nagy dolog levonulnak belőlük.

Egy hang sem halk.

De egy csendes jelenlét.

Egyfajta üresség, amit a mellkasodban érzel, mielőtt a füleid valaha is észrevennék.

“Anya?”

Marcus hangja jött a konyhából.

“Itt.”

A reggeli asztalnál találtam meg.

Ugyanaz az asztal, ahol három héttel korábban Vesper megkérte, hogy válasszon közénk.

Egy csésze kávét szívott, ami láthatóan már rég kihűlt.

Kartondobozok voltak egymásra rakva a folyosón mögötte.

Néhányat csomagolószalaggal lezártak.

Néhányan még mindig nyitva vannak, félig tele azzal, amit felismertem, hogy Vesper dolgai voltak.

A szakácskönyvei.

A díszítő tálalók gyűjteménye.

Egy bekeretezett fotó az esküvőjükről, arccal lefelé egy dobozban, amelyet újságokkal párnázott le.

“Tegnap jött és elvitte a legtöbbet,” mondta Marcus, követve a tekintetemet. “A nővére segített. Az irodában maradtam, amíg végeztek. Nem akartam itt lenni emiatt.”

“Ez korrekt,” mondtam, és leültem vele szemben.

Most már könnyen hajlik a térdem.

Majdnem visszatért a normális állapotba.

A pár merevítő teljesen eltűnt attól a keddi időponttól.

Lassú körkörben forgatta a kávésbögréjét az asztalon.

Ugyanaz a szokás, amibe mindig láttam, ahogy beleesik, amikor nehéz volt mondania.

“Nem volt terhes, anya. Még mindig nálam van. Megnéztem a kárigény portálját, miután megadta a beutaló nevet. A hét közelében nem volt szülész-nőgyógyász látogatás.”

“Nincs terhesség, amit elveszíthetnék.”

Egy pillanatra eszembe merültem.

Nem lepett meg.

Már az első naptól kezdve sejtettem erre.

Az időzítés túl kényelmes.