Danny nem tudott válaszolni. Csak a fejét rázta, miközben a könnyei a padlóra hullottak.
– Tévedtél, fiam – mondtam, és a hangom most már olyan nyugodt volt, mint a sivatagi éjszaka. – A szeretetem ingyen volt. Minden egyes nap, minden egyes óra, amit érted dolgoztam, tiszta szeretetből fakadt. De a tiszteletemet nem veheted meg ingyen. És a házamat sem.
Odaléptem az étkezőasztalhoz. Felemeltem a lepecsételt birtokbaadási határozatot.
– Negyvennyolc órátok van – mondtam, Sarah-ra és Richardra is ránézve. – Péntek délután kettőkor a zárakat lecseréltetem. Minden személyes holmitokat elvisztek innen. Amit itt hagytok, azt elajándékozom a helyi jótékonysági szervezetnek. És ha péntek kettőkor bárki közületek ezen a telken tartózkodik, Marcus a seriffel fog visszatérni, és bilincsben viszik el magukat magánlaksértésért.
Sarah felzokogott, és az anyja karjaiba vetette magát, aki addig némán, megszégyenülten állt a nappali sarkában. Richard nem szólt semmit; csak bámult rám azzal a tehetetlen, megsemmisült gyűlölettel, amivel a leleplezett csalók néznek azokra, akiket nem sikerült kifosztaniuk.
Megfordultam, és elindultam az ajtó felé.
– Anya! – kiáltott utánam Danny, és a léptei dübörögtek a fapadlón, ahogy utánam rohant az előszobába. Megragadta a kardigánom ujját. – Anya, kérlek! Ne menj el így! Hová menjünk? Nincs pénzünk albérletre! A hiteleink… Sarah el fog hagyni! Tönkremegy a házasságom!
Lassan megálltam a nyitott bejárati ajtóban. Lenéztem a kezére, amely a kabátomba kapaszkodott.
– Danny – mondtam, és a szemébe néztem. – Ha a házasságod azon múlik, hogy képes vagy-e ellopni a saját anyád vagyonát, akkor a házasságod már régen tönkrement. És ami azt illeti, hogy hová mész… felnőtt férfi vagy. Huszonnyolc éves. Ideje megtanulnod, hogyan kell kifizetni a saját számláidat.
Lehúztam a kezét a karomról. Nem durván, nem haraggal. Csak határozottan.
– Boldog hálaadást, Danny – mondtam.
Kiléptem a verandára. Linda és Marcus követtek. Az ajtó mögöttünk nyitva maradt, a bentről kiszűrődő zokogás és veszekedés zaja lassan elhalt, ahogy leértünk a felhajtó végére.
