Ahogy a szemei végigpásztázták a sorokat, a magabiztos, gőgös arckifejezése másodpercről másodpercre mállott szét. A vöröses bőr hirtelen szürkévé fakult, az állkapcsa megremegett, és a papírt tartó ujjai elfehéredtek.
– Ez… ez lehetetlen – dadogta Richard. – A harminc nap… a harminc napos záradék…
– A harmincnapos felülvizsgálati záradék, Mr. Miller – vette át a szót Linda Martinez, és egy lépést tett az étkezőasztal felé. – Amit az ön házi ügyvédje fogalmazott meg, hogy kiskaput nyisson a későbbi refinanszírozáshoz. Csakhogy a záradék egyértelműen kimondja: az előszerződés és a tulajdonjog-átruházási megállapodás kizárólag a vevő – vagyis Margaret Gray – kifejezett, fenntartás nélküli végső jóváhagyásával válik jogerőssé a harmincadik napon. Margaret Gray asszony a mai napon, délelőtt tizenegy óra negyvenöt perckor hivatalosan, közjegyző előtt visszavonta az ajándékozási szándéknyilatkozatot.
Linda körülnézett a megdermedt vendégeken.
– A 1142 Whispering Palms Way alatti ingatlan adásvételi szerződését ma reggel véglegesítették a földhivatalban. A kizárólagos, tehermentes tulajdonos Margaret Gray. Daniel Graynek és Sarah Miller-Graynek semmilyen tulajdonjoga, haszonélvezeti joga vagy bejegyzett bérleti jogviszonya nincs ezen az ingatlanon.
– De… de mi itt lakunk! – sikoltotta Sarah, a hangja most már a hisztéria határán táncolt. Odarontott Richardhoz, és kitépte a kezéből a papírokat. – Ide költöztünk! A bútoraink itt vannak! Kifizettük a festést! Nem tehetitek ezt meg! Richard, csinálj valamit! Hívd Franket! Hívd a bírót!
– Frank nem fog segíteni, Sarah – mondta Linda jeges nyugalommal. – Frank volt az, aki ezt a záradékot megírta. Ha perelni akarnak, évekig pereskedhetnek, de az ingatlan Margareté marad. És ami még fontosabb…
Linda Marcusra nézett, aki egy második, vékonyabb borítékot vett elő.
