Henderson arca megrándult. A szája sarkában megbicsaklott a szivarcsonk.
– Honnan… honnan a pokolból tudnád te ezt?
– Negyven évig építettem ilyen házakat – lépett még közelebb Julian. – Tudom, milyen a hangja a rothadó fenyőnek, amikor megkopogtatom a falat a vízvezeték mellett. És azt is tudom, hogy a pincében a kazán biztonsági szelepe le van drótozva, mert a múlt héten hallottam a túlnyomás sípolását a radiátorcsöveken keresztül. Ha az a kazán felrobban, nem bérleti díjért fog pereskedni, Mr. Henderson, hanem gondatlanságból elkövetett emberölésért ül majd a bíróságon.
A folyosón halálos csend lett. Csak a lépcsőházi neoncső zümmögött felettünk. Henderson szeme apróra szűkült, a nyakán vörös foltok jelentek meg.
– Te… te egy senki vagy. Egy hajléktalan nímand.
– Lehet – mondta Julian halkan. – De a városi mérnöki hivatal vezető felügyelője, Bob Miller, még mindig a régi brigádtársam a szakszervezetből. Ha hétfő reggel kilenckor megjelenik nála egy írásos feljelentés a hármas és négyes lakás födémjének állapotáról, tízkor már itt lesz a sárga szalag a bejáraton. Akarja tesztelni, Mr. Henderson?
A főbérlő nehezen lélegzett. A műbőr mappát magához szorította, mint egy pajzsot. Nézte Juliant, nézett engem, majd a kisfiamra pillantott, aki némán kapaszkodott a pólómba.
– Mit akarsz? – kérdezte végül Henderson, és a hangjából teljesen eltűnt a korábbi fölényeskedés.
– Sarah hétfőn kifizeti a háromszáz dollárt – mondta Julian, és a hangja nem engedett semmiféle alkut. – A fennmaradó négyszázötvenet pedig én dolgozom le magának. Kicserélem a korhadt gerendát a födémben a hármas alatt, megszüntetem a szivárgást, és beszabályozom a pincében a kazánt. Anyagköltség nélkül, csak a munkadíjamat számolja el a tartozásra. Magának ez a munka egy vállalkozóval legalább háromezer dollárjába kerülne. Most megkapja négyszázötvenért.
Henderson hitetlenkedve bámult rá.
– Te meg tudod csinálni a födémet? Azzal a merevítővel a lábadon?
