Nevettem. A könnyeimen keresztül nevettem, és Leo is felnevetett velem. Hosszú hónapok óta ez volt az első pillanat, amikor a lakásunkban nem a rettegés uralkodott.

A szombat és a vasárnap megállás nélküli munkával telt.

Henderson valóban meghozta a faanyagot: vastag, négycolos vörösfenyő gerendákat, csavarokat és szigetelőlemezeket rakodott le a hátsó udvarban. Nem szólt egy szót sem, csak letette a szállítólevelet a kuka tetejére, és elviharzott a kocsijával.

Julian kora reggeltől késő estig lent dolgozott a pincében és a hármas lakás alatti szűk alagsorban. Segítettem neki, ahogy tudtam: tartottam a zseblámpát, felhordtam a vödrökben a törmeléket, Leo pedig büszkén adogatta a csavarokat és a szerszámokat, mintha egy valódi építkezés művezetője lenne.

Néztem Juliant munka közben. A mozdulatai lassúak voltak, mert a bal lábára vigyáznia kellett, de minden egyes mozdulatában évtizedek rutinja élt. Nem kapkodott, nem mért kétszer rosszul. Ahogy a fát kezelte, ahogy a csapokat beillesztette a fészkükbe, abban valami mélységes tisztelet volt az anyag iránt. Nem egyszerűen megjavította a házat; meggyógyította azt a darabkáját, ami az ő kezébe került.

Vasárnap délutánra a munka elkészült. A födém szilárdan állt, a vízvezeték szivárgása megszűnt, a kazán pedig egyenletes, halk mormogással dolgozott a pince mélyén, nem fújtatott többé veszélyesen.

Este, amikor felértünk a lakásba, mindhárman porosak voltunk a fűrészportól és a cementtől. Julian alig bírt lépni; a merevítő fémlemezei alatt a nadrágja átázott a verejtéktől, az arca sápadt volt a kimerültségtől.

– Ülj le – parancsoltam rá, és nem engedtem vitatkozni.

Elővettem egy lavór meleg vizet, sót szórtam bele, és letettem a széke elé. Julian megpróbált tiltakozni, de a vállára tettem a kezem.

– Csend legyen. Dolgoztál két napot azért, hogy nekünk otthonunk maradjon. Nem hagyom, hogy tönkretedd magad.

Levette a cipőjét. A lába duzzadt volt a boka körül, a heg a térdén vöröslött a megerőltetéstől. Ahogy beleengedte a lábát a meleg sós vízbe, egy mély, fájdalmas sóhaj szakadt fel belőle, és a fejét a konyhafalnak döntötte.