Konyha és catering
Az eredeti ajtót egy nehezebb modellre cserélték, és ipari zár rögzítette biztonságosan. Új volt. Azt hiszem, az elmúlt hónapban telepítettem. John azóta a pincét alakította fel saját személyes terévé, mióta Robert halála után visszatért Charlene házába. Egy ideiglenes megállapodás, ami valahogy öt évig tartott. “Charlene,” kiálttam az ajtónak. “Lent vagy?”

Az ajtón kopogás kissé felerősödött. Még mindig gyenge voltam, de kétségbeesett sürgősséggel, ami összeszorította a mellkasom, kipróbáltam a fogantyút, megerősítve, hogy biztosan zárva van. Kétségbeesetten körbenézve megpillantottam Robert régi szerszámosládáját a folyosói szekrényben. Bent találtam egy nehéz villáskulcsot, és visszamentem az ajtóhoz. Amikor megnéztem a zárat, fontos volt, komoly biztonsági intézkedés, nem olyasmi, amit arra használnának, hogy távol tartsák az embereket egy szabadidős szobából.

A kulcsot karként használva sikerült feltörnöm az ajtót rögzítő zárat. Hangos nyikorgással engedett, és kinyitottam az ajtót, miközben kinyitottam. A lépcsőház sötét volt, a levegő előjött belőle állott és szűk. Ügyetlenül kerestem a kapcsolót, amely egy szűk leszállást világított meg John birodalmába. Ritkán engedtek lejönni ide, mióta ő foglalta el a helyét. Ez magánügy, Gail néni. A játékfelszerelésem értékes.

Charlene, jövök, kiáltottam, miközben óvatosan felmentem a lépcsőn. A pince egy labirintusból állt drága számítógépes eszközök, játékkonzolok és gyűjthető tárgyak. Intenzív videojáték-poszterek sorakoztak a falakon, és üres dobozok borították meg minden felületet. De a legtávolabbi sarok, részben dobozok mögött rejtve, ragadta meg a figyelmemet. Ott, egy vékony matracon a betonpadlón, a nővérem feküdt.

Ó, Charlene. Odarohantam hozzá, orvosi képzésem azonnal felmérte az állapotát. Kiszáradt, gyenge pulzus, száraz ajkak, zavarodottság, és a leheletén a ketogén acidózis jellegzetes gyümölcsös illata. Cukorbetegség elleni gyógyszere nélkül komoly veszélyben volt. Szemei remegtek az érintéstől, először elmosódottak, majd kitágultak, amikor felismerte.

“Gail?” Hangja törött suttogás volt. Tényleg te vagy az? Itt vagyok, Char. Mi történt? Ki tette ezt veled? Már a telefonomért nyúltam, hogy mentőt hívjak, miközben a közeli vizespalackot néztem. Üres, csak néhány csepp van. Charlene ujjai gyengén markolták meg a csuklómat.