Most stabil, de nagyon gyenge. Megtaláltad? Mit értesz az alatt, hogy megtalálod? Az arckifejezése tökéletesen szabályozott maradt. Fiam aggódott a váratlan hír miatt. Akkor mentem hozzád, amikor nem vette fel a hívásokat. A pincében találtam. Figyelmesen figyeltem az arcát, miközben ezeket a szavakat mondtam, keresve a legkisebb bűntudat vagy pánik pillanatát. Semmi. Még csak egy tikje sem.

A pincében. Elkomorodott, a zavarodottság mintha elsötétítette volna az arcát. Ez nem logikus. Anya sosem megy le oda. A matracon feküdt dobozok mögött, kiszáradva, összezavarodva. Tárgyilagos hangom maradt, mintha egy érdekes orvosi esetről beszélnék, nem pedig az életét veszélyeztetni próbálta. Az ajtó kívülről zárva volt. Most már láttam, ahogy enyhén összeszorult a szeme, amit gyorsan elfedett egy szorongó rémület kifejezése.

Úristen, valaki betört. Bántották őt? A teljesítmény mesteri volt. Ha nem láttam volna Charlene-t a saját szememmel, ha nem hallottam volna a halk hangját, amint fiát nevezi el fogvatartónak, talán meggyőződtem volna. A rendőrség nyomoz, mondtam homályosan, figyelve a reakcióját. A rendőrség? Nem kéne várnunk, amíg anya elmondja, mi történt?

Egy számító jegyzet szólt a hangjába. Már megtörtént. Határozottan tartottam a tekintetét. A mentőben magához tért. John kissé hátradőlt, és magába szívta az információt. Majdnem láttam, hogy a kerekek forognak, miközben mérlegelte a lehetőségeit. Végül megrázta a fejét, arca szomorú aggodalommá vált. “Szegény anya,” suttogta.

Biztosan nagyon összezavarodott. Tudod, milyen lesz, amikor leesik a vércukro. Zavarodott, néha még hallucinációs is. És itt van, az a stratégia, amire számítottam. Manipuláció, az áldozat beszámolójának hiteltelenítése azzal, hogy azt sugallja, hogy mentálisan sérült. “Számtalanszor láttam ezt a taktikát a sürgősségi osztályon, amikor kontrolltársaim próbálták megmagyarázni a sérüléseket.” Az orvosok stabilizálták a vércukrát,” válaszoltam halkan.

“Most már nagyon tudatosan.” “Ez nagyszerű,” mondja gyorsan. De a trauma befolyásolhatja az emlékezetet. Talán elesett és kiütötte magát, aztán túl gyenge volt ahhoz, hogy visszaálljon, és zavartságában talán így is tett. Megállt, hagyta, hogy kitöltsem a hiányzó részeket. Elképzelte, hogy a saját fia három napra bezárja őt egy pincébe. Befejeztem helyette, nem tudtam elrejteni a hangomban egy kis utalást sem.