“Minden be van állítva a tárgyalóban,” erősítette meg. Dr. Lyndon jóváhagyta ennek a térnek családi terápiás beavatkozásként való használatát. A kórház vezetését tájékoztatták, hogy érzékeny mentális egészségről szóló konferenciát szervezünk, amelyben hangok is felhangozhatnak. A színpad készen állt. Pontosan 10:00-kor kinyíltak a liftajtók, és John kiszállt, két civil ruhás rendőr kísérte, akik óvatos távolságot tartottak, de nem nyilvánvalóan tartották őt, így a szabadság illúziója a tervünk elengedhetetlen volt.

Cortez korábban elmagyarázta nekem az elrendeződést. A letartóztatást a beszélgetésed után hajtjuk végre. Ez megadja a kívánt ablakot, miközben biztosítja, hogy ne szökjön el. John arckifejezése a közeledéskor a sebesült ártatlanság mesterműve volt. Testtartása egyszerre jelezte az aggodalomot és a kissé felháborodást, hogy ilyen formalitással hívták. Szépen öltözött, khaki nadrágot és kék gombos inget, ami olyan volt, mint a felelősségteljes fiatal szakember, akinek nevezte magát.

Gail néni, mereven bólintott. A rendőr azt mondta, hogy anya látni akar engem. Hogy egyfajta családi újraegyesülés van. Igen, megerősítettem, miközben a tárgyalóba vezettem. Anyádnak van valami fontos, amit el kell mondania neked. Bent Charlene ült a hosszú asztal fejénél, mellette Dr. Torres és Rebecca állt. A megjelenése változása a gyenge és zavarodott nőhöz képest, akit a pincében találtam, figyelemre méltó volt.

Bár fizikailag még törékeny volt, nyugodt elszántságot sugárzott, ami egy pillanatra megnyugtatta Johnt. Anya. Közelebb lépett, karjait kitárva, mintha ölelgetne. Sokkal jobban nézel ki. Annyira aggódtam, hogy Charlene felemelte a kezét, megállítva őt közeledés közben. Ülj le, John. A gyengéd, de határozott parancs, amely annyira különbözött a szokásos megnyugtató hangnemétől, zavart csillogott az arcán.

Oktatóanyagok, barkácsolás és szakértői
tartalom Gyorsan összeszedte magát, aggódó mosollyal ült vele szemben. “Mi ez az egész? A rendőrség furcsa kérdéseket tesz fel, és Gail néni nem engedi, hogy lássak. Megőrülök az aggodalomtól. “Tényleg? kérdezte halkan Charlene. aggódtam miattam, vagy attól, mit mondhatok. Az arckifejezése kissé megváltozott, feszült tekintet, enyhe feszült az állkapcsán.